Névadónk – Ordass Lajos

Ordass Lajos, a mártírsorsú evangélikus püspök

A XX. század második felében a szovjet megszállás alatt uralomra jutott totalitárius rendszer az egyházakat – köztük az evangélikus egyházat is – alapjaiban sújtotta. Állami részről az egyházak önkormányzatának a szétrombolásához az első lépés azoknak az egyházi személyeknek a félreállítása volt, akik nem voltak hajlandók az államhatalmat fenntartás nélkül kiszolgálni. Először Túróczy Zoltán tiszai egyházkerületi püspök, majd Ordass Lajos bányai egyházkerületi püspök, illetve Radvánszky Albert egyetemes felügyelő ellen indítottak koncepciós pert, ezt követően pedig Kendeh György és Keken András lelkészeket internálták, több felügyelőt pedig kitelepítettek. Az akkori helyzetre jellemző, hogy Ordass Lajos püspököt két ízben, Túróczy Zoltánt pedig három ízben mozdította el az állami önkény. Az egyház személyi állományát érintő veszteségnél azonban nem volt kisebb az ország lakosságát erkölcsi vonatkozásban ért rombolás, amely szinte felmérhetetlenül súlyosnak tekinthető.

Ordass Lajos mindvégig kiállt az egyház identitása és integritása, az evangélium igazsága mellett és engedményekre nem volt hajlandó. A jogrend, az alkotmány, az egyház autonómiájának tántoríthatatlan híve és védelmezője volt. Az élete volt bizonyságtevés. Az általános gyávaság idején az erkölcsi tisztaság megtestesítője volt: egyházának mártírsorsú püspöke. Roppant nehéz időkben, a szellemi és erkölcsi rombolás évtizedeiben tisztán meg tudott maradni igaz embernek, egyházához és népéhez való húségben, Jézus Krisztus tántoríthatatlan tanújának. Hős volt a hősökben szűkölködő korszakban, ami akkor a nemzeti és egyéni helytállás legmagasabb fokát jelentette.

Ordass Lajos mindvégig kiállt az egyház identitása és integritása, az evangélium igazsága mellett és engedményekre nem volt hajlandó. A jogrend, az alkotmány, az egyház autonómiájának tántoríthatatlan híve és védelmezője volt. Az élete volt bizonyságtevés. Az általános gyávaság idején az erkölcsi tisztaság megtestesítője volt: egyházának mártírsorsú püspöke. Roppant nehéz időkben, a szellemi és erkölcsi rombolás évtizedeiben tisztán meg tudott maradni igaz embernek, egyházához és népéhez való húségben, Jézus Krisztus tántoríthatatlan tanújának. Hős volt a hősökben szűkölködő korszakban, ami akkor a nemzeti és egyéni helytállás legmagasabb fokát jelentette.

Ordass Lajos életének kronológiája

1901 február 6-án született Torzsán Wolf Lajos néven (Ma Szerbiához tartozik)
1912 szeptemberében a bonyhádi gimnázium tanulója
1920 szeptemberében megkezdi teológiai tanulmányait
1922 szeptemberében a Halle-i egyetemen folytatja tanulmányait
1924 október 5-én lelkésszé avatja Dr. Raffay Sándor püspök
Októberben megkezdi segédlelkészi szolgálatát vidéken
1927 szeptemberében Svédországba utazik 1 évi tanulmányútra
1929 június 1-től katonalelkész
Augusztusban házasságot köt Kirner Irénnel.
1930 augusztusában az uppsalai diakóniai világgyűlésen
1930 szeptemberétől egyházkerületi missziói lelkész
1931 június 14-től a ceglédi gyülekezet lelkésze
1937 augusztusától esperese a pestmegyei közép-egyházmegyének
1941 november 2-án a Budapest-kelenföldi gyülekezet hívja lelkésznek
1944 március 19-én a német bevonulásra válaszul Ordass–ra változtatja nevét
1945 szeptember 27-én a Bányai Egyházkerület püspöke
1947 február-júliusig előadókörúton Skandináviában, Svájcban, az USA-ban, júliusban Lundban, a Lutheránus Világszövetség gyűlésén
1948 szeptemberében valutáris váddal perbe fogják és 2 éves fogságra ítélik
1949 januárjában Túróczy Zoltán püspök felkeresi szegedi fogságában
1950 márciusában a váci fegyházba kerül egyszemélyes zárkába
1950 április 1-én az Egyházi Különbíróság megfosztja püspöki tisztétől
1950 május 30-án szabadul a börtönből
1952 A magyarországi evangélikus egyház két püspökséget szervez: déli és északi egyházkerület
1956 július 11-én az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője felkeresi rehabilitálási ügyben
1956 augusztus 4-én, a Lutheránus Világszövetség képviselői és az Állami Egyházügyi Hivatal között létrejön a rehabilitálási megegyezés
1956 októberében az Állami Legfelsőbb Bíróság, majd az Egyházi bíróság megsemmisítik az 1950-ben hozott elmarasztaló ítéletet
1956 október 14-én az első igehírdetési szolgálat 8 évi hallgatás után
1956 október 30-án lemond püspöki tisztéről Dezséry László
1957 augusztus 15-én a minneapolisi világgyűlés kezdő istentiszteletén igehírdető szolgálatot végez. Újra alelnökké választják
1957 október 25-én levél az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez, megindulnak az újabb események
1958 június 18-án az Elnöki Tanács leirata alapján ismét elmozdítják
1958 novemberében Káldy Zoltánt püspökké választják
1963 nem utazhat Helsinkibe a 4. világgyűlésre
1966 új Egyházi Törvény az evangélikus egyházban
1971 az izlandi egyetem tiszteletbeli doktora
1978 augusztus 14-én elhalálozása
1978 augusztus 19-én temetése a Budapest-farkasréti temetőben

Ahol egészséges lelkű jegyesek vannak együtt, ott mindig elhangzanak ilyen szavak:

„Mindenem!”, „szeretlek, halálig, örökké!” – Én az én Megváltó Urammal való életközösségemben hallottam ezeket a nagy szavakat. Azt mondta nekem, érdemetlen szolgájának: „Mindenem!” És tudom, hogy nekem mondta. Úgy mondta nekem csüggedezésem idején, mintha e világon, rajtam kívül senki sem léteznék. Hallottam, teljes bizonyossággal hallottam ezt a szavát is: „Szeretlek, halálig, örökké!” Nekem mondta. Amikor semmiféle emberi kezet meg nem foghattam, Ő erősen fogta a kezemet. Soha el nem hagyott. Riadt lelkemet karjaiba emelte és átvitt az elnyeléssel fenyegető, örvénylő ár fölött, a szabadulás partjára. A fekete éjben tőle hallottam a virradat üzenetét. Övé volt a kereszt, enyém annak békessége. Övé volt a halál, enyém annak gyümölcse – az élet. Az én Uram szerelme kimeríthetetlen. – Ezeket boldogan mondottam el.

Részlet a rehabilitációja utáni első, 1956. október 14-én, Budahegyvidéken elmondott igehirdetéséből